Nehéz volt. Nehéz volt megjönni Berlinből. Mármint lélekben. Berlin egy olyan város, amely magához köt. Sokszínűségével, multikulturalizmusával, liberalizmusával és a péksüteményeivel.... No meg azzal, ahogy ott az emberek élnek. Nem kell minden nap azzal szembenézned, hogy hogyan fúrják egymást az embereke, ott nem mindenki azzal indít, hogy fúrja a másikat, nem paranoidok, nem frusztráltak, és nem a külsőségeknek élnek.
Csak akkor tűnt ez fel igazán, amikor megjöttem, amikor először kellett boltba mennem, amikor először álltam sorba a postán, amikor először mentem be a munkahelyemre, amikor újra dolgoztam.
Sokan azt mondják, eltúlzom, azért ott is vannak fúrások, itt is vannak frusztrált emberek, ott is vannak problémák. Igen, vannak. Csak valahogy ott nem ez az első, nem ez a kiindulási pont. Nem azzal indítják a napot, hogy panaszkodnak. Nem azért vannak a problémák, hogy problémázzanak rajtuk, hanem hogy megoldják őket. Valahogy a másik végéről fogják meg a dolgokat.
Már több mint egy hónapja jöttem meg Berlinből, mégis még állandóan ott az összehasonlítási kényszer bennem. Hogy ez Berlinben másképp van. És nem tudom megmagyarázni, miért.
